Taxi blog, London, avagy ez a város sokszínű és sok szagú.

Tizenegyedik fejezet. My name is Jason.

Ma rövid leszek, de olyan sztorim van, hogy el kell mesélnem. Délután háromkor kapok egy sulis melót (school run), valamilyen secondary school. A régi helyemre kellett mennem,  a gettóba, de a célállomás a helyi Rózsadombon van. Azt tudni kell, hogy itt még arra is lusták a szülők, hogy a kölykeiket kocsival elvigyék az iskolába meg haza, ami kurva jó, mert nekünk sok melót ad. Amikor megkaptam a címet, már sejtettem, hogy nem egy egyszerű kanyar lesz, mivel az adott intézmény főleg speciális odafigyelést igénylő nebulókra specializálódott.

Oktató jelleggel itt jegyezném meg, hogy a beállva-bebaszva szex jó móka, de lehetnek nem várt következményei...

A meló eleve előre a helyi önkormányzat által fizetett cucc, ami két okból szar. Egyrészt nincs jatt, másrészt adózni kell utána...

Ott kezdődik, hogy már a suliból is csak úgy engedik ki a jövő nemzedéket, hogy előtte ellenőriznek mindent. Tanuló neve, ki viszi haza, stb.

A lényeg: beül két 14-15 éves forma kamasz srác, akik ránézésre sem százasok és azonnal elkezdenek verekedni a hátsó ülésen. Majd abba is hagyják a performance-ot, mivel sokkal jobb is van a tarsolyukban, amivel szívathatnak.

De előtte megkérdezik, hogy mi a nevem. Mondom Imre. Na ezzel a névvel itt szoktak gondjaim adódni, mivel Magyarországon kívül nem nagyon használja senki (én is utálom, mint a modern tánczenét) és még azok számára is értelmezhetetlen, akik átviszik (az itt átlagosnak mondható) negyvenes intelligencia hányadost, nem hogy két sérültnek. Na szóval, elneveztek Jason-nek, az egyszerűség kedvéért. Nem volt kedvem vitatkozni, meg jó pénzért akár Jason is vagyok bármikor.

Miután megvolt az új nevem, mindenki boldog volt, elindult a show.

Elkezdtek halál profi szinten Call of duty-t játszani. Fejben! Elsőre azt hittem, hogy megint túladagoltam a paradicsomos babot a tradicionális angol reggelimben és ennek következtében ez egy rossz álom csupán, de nem az volt. Tökéletesen utánoztak minden hangot, ami az eredeti játékban van, egyedi, személyre szabott küldetéseket találtak ki és azokat végre is hajtották. Volt lövöldözés, halál, mission complete, minden, ami kell. Többször meghaltak, felszámolták Afganisztánt (nem értem, hogy miért nem Pakisztánt, de mindegy). Beszarás volt. Fél óra volt az út, addig nyomatták. Majd mielőtt kiszálltak, korrekt módon elmentették a szintet, (gondolom innen folytatják legközelebb, mondták is külföldiül: "to be continued")

Láttam már sok mindent, de most köpni nyelni nem tudtam, viszont jól szórakoztam a helyi council pénzén.

Aranyosak voltak, mert miután kiszálltak még öt percig integettek meg mondták, hogy szia Jason, találkozunk legközelebb.

Ja, most így utólag visszagondolva szerintem két extra fegyvert elfelejtettek felvenni a játék során. Meg is nézem holnap a hátsó ülésen, hátha...