Taxi blog, London, avagy ez a város sokszínű és sok szagú.

Tizenkettedik fejezet. A nagy vihar.

Azt tudni kell, hogy amikor az angolok megkérdezik (és naponta legalább tízen meg is szokták) hogy miért választottam Angliát, mindig azzal hülyítem őket, hogy három indokom is van. A szép lányok (én itt igazán jó csajt még nem láttam, pedig mozgok a londoni éjszakában rendesen) a kaja (gondolom nem kell bővebben kifejtenem) na meg az időjárás. Ez utóbbit viszont tényleg szeretem. Soha nincs se túl meleg, se túl hideg. Az év nagy részében stabil 20 fok van, ami nekem ideális. Az "Angliában mindig esik" dolgot pedig főleg azok mondják, akik soha nem voltak itt huzamosabb ideig. Ez egyszerűen nem igaz. Annyira nem, hogy én speciel úgy várom az esőt, mint a megváltót, mert ilyenkor jobban megy a bolt értelemszerűen.

Na a lényeg, hogy hétfőn hajnalban vihar volt, tény, hogy nem kicsi. Előtte már napokkal erre figyelmeztetett, (inkább riogatott) az összes tv, rádió, újság, stb. Mindenki erről beszélt, az összes utasom már szombat éjszaka arról érdeklődött, hogy felkészültem-e az erős szélre, ami főleg "szépkorú" kuncsaftjaim szerint veszélyes lehet autópályán. Egyem meg a szíveteket, egy két tonnás vasban ülök, (meg én is száz kiló vagyok) szóval szél legyen a talpán, ami felborít. Ha meg igen, akkor annyit fizet a biztosító, hogy új verdát veszek belőle... Azt tudni kell, hogy itt rohadt drága az insurance, taxisként meg főleg (egy normál használatban lévő autóhoz képest négyszeres lóvé) de ha valami történik, akkor fizetnek is minden szarra, mint a katonatiszt. Ha például hátulról harminccal beléd megy valaki, úgy, hogy az autóban semmilyen kár nem keletkezik, de te azt mondod, hogy fáj a nyakad meg a fejed és ezt a panaszodat egyszer kétszer a háziorvosoddal is megosztod, akkor simán kaszálhatsz 3000 fontot. Az egy milla konkrétan. Van pár kollégám, akik ebben a konstrukcióban cserélik a kocsijukat...

Elkanyarodtunk kicsit, szóval volt ez a vihar. Erős, 150 km/h-s szél, meg eső. Ezt ők úgy fogták fel, mint a világvégét. Százezer háztartás maradt áram nélkül, ami tényleg elég szörnyű, de ha ismeritek az itteni villany és víz-gáz szerelési technikákat, akkor inkább azon csodálkoztok, hogy egyáltalán eddig is működtek valahogy a csapok, a fűtés meg a konnektorok. Erről majd egyszer, egy külön fejezetben írok, mert nagy csodák vannak a ködös albionban ezen a téren (mondjuk köd sincs soha, szóval ez is egy újabb sztereotípia).

Na és akkor jött a média...

Természetesen volt szívszorongató rész gazdagon a híradásokban, mivel sajnos hárman meghaltak. Az egyik, egy 14 éves srác, akit elsodort valami víz. A dolog szépséghibája, hogy két nappal a "vihar" előtt, de nyilván a BBC munkatársait is a TV2 és az RTL KLUB budapesti szerkesztőségeiben képezik ki és ezért ilyen apróságokon nem akadnak fenn, ha nézettségre váltható emberhalálról van szó. A második, egy 17 éves lány, aki egy lakókocsiban aludt a viharban, egy nagy kikorhadt fa alatt, ami rádőlt. Érted! Arról beszél mindenki egy hete, hogy jön a "big storm" és ő egy műanyagból készült caravan-ban tölti az éjszakát, egy kurva nagy, szétrohadt fa alatt. Lehet, hogy most egy érzéketlen bunkónak fogtok tartani, de szerintem ez is azt példázza, hogy működik a természetes szelekció... A harmadik áldozatnak pedig a Peugeot-jára dőlt rá egy fa, szintén. Ezen nincs mit szépíteni, nem tartotta be a három f-es, örök érvényű autóvásárlási szabályt. Fiat, Ford, francia: SOHA!

Mondjuk nekem is Fordom van (sőt, Fordjaim, rögtön kettő), de tudjuk be annak, hogy mindig is szerettem veszélyesen élni.

Az egész balhét úgy adta elő a bulvár, mintha a thaiföldi cunami kereszteződött volna a fukusimai földrengéssel. Már vasárnap bejelentették, hogy hétfő reggel nem járnak a vonatok és a metrók, valamint töröltek egy halom repülőjáratot. Na ilyenkor mi marad?

A TAXI!

Eleinte tökre úgy éreztem magam, mintha a halál zsoldosa lennék, de ahogy gyűltek a húsz fontosok a tárcámban csak egy dolog járt a fejemben: ilyen vihart még, százat, ezret!

A vicc az egészben, hogy az egész légörvény, vagy mi a kiadottól eltérően váratlanul elkanyarodott Hollandia felé. Szívjanak ők, az úgyis nagyon megy nekik.

De minek is tépem itt a klaviatúrát, mivel a sztori lényegét egy Shakespeare nevű csávó már több száz évvel ezelőtt tök jól megírta. A címe: SOK HŰHÓ SEMMIÉRT.