Taxi blog, London, avagy ez a város sokszínű és sok szagú.

Nyolcadik fejezet, avagy az alacsony kerítés témája.

Ma mindössze két utasomról írnék, bár ők elég megrázkódtatás voltak egy egész évre. 

-Péntek reggel kilenc óra. Valami pubnál kell felvennem valakit. A pubos meló olyan, mint a Kinder tojás. Soha nem tudod előre mi van benne, de a vége mindig ugyan az: már megvolt, vagy nem tetszik.

Feka, súlyos arc, kb. ötven éves és takony részeg. Nagyjából úgy néz ki, mint aki egy Grandmaster Flash videoklipből lépett elő, a nyolcvanas évekből. Irgalmatlan mennyiségű fuksz, elegáns, valaha vasalt nadrág, csicsás ing, szőrmegalléros kabát, hozzá színben illő szőrme sapka, úgynevezett "repper kucsma". Ok, a réteges öltözködés itt alap, ezt adom, mivel az időjárás kissé szeszélyes, de  ragyogó napsütésben, huszonhat fokban az emberünk által viselt göncök kissé eltúlzottnak tűnnek... Az orrszőrén fehér színű anyagmaradványok, korrekt zöldszag járja körül és a kezében egy bontatlan sör. Mindegy, ez van, kell nekem ilyen elbaszott fazonokat pesztrálnom egész nap. Az én bajom. Még be se szállt, már mondja, hogy késésben van, az asszony meg fogja ölni ezért. Valamint ma van az anyja hetvenhetedik születésnapja, szóval szarban van. Mondom neki, hát haver, ha ma itt benned kár keletkezik, és ezt rám akarod kenni, azt azért gondold át. Elég sok CSI-t, meg Dr Csontot nézek. Meg amúgy péntek reggel kilenc van, vágod? Elviszem, fizet (kb. tíz perc alatt kivette a megmaradt húsz fontosát a tárcájából). Remélem, azért nem ásta el a családja, mert alapvetően jó forma. 
 
-Háry János reinkarnálódott és itt él Angliában. A csávót a legjobban úgy tudnám jellemezni, hogy hihetetlen. Komolyan mondom, még most is azt gondolom, hogy ez nem történt meg velem, csak egy szürreális álom volt. Pedig de! Hiába, a legnagyobb baromságokat maga az élet produkálja, ha kéred, ha nem. 

Szóval, kezdjük az elején. Még mielőtt beül a fazon a verdába, telefonon beszélünk. Kérdezi, hogy hallottam-e egy nagy üvöltést, mert pont most ütötte le a főbérlőjét. Na, gondoltam fasza, jól indul. Aztán megérkezik, beül. Izzad, mint egy példás Sunday Cooling-os. Rögtön kiderül az ok is. Az inge alatt egy komplett Superman jelmez van. Az a testre feszülős, műanyag fajta. Persze mint mindennek, ennek is oka van. Egy haverjához költözik, London leggázosabb környékére és a span öt éves gyerekét akarja meglepni. Éjfélkor... Na mindegy, ez nem kiugróan deviáns viselkedés itt, nem is foglalkoztam vele. Ahogy Pelikán elvtárs mondta Bacsó Péter, A Tanú című örök klasszikusában: akkor még nem sejtettem... 

Gyakran megesik, hogy egy hosszabb út során az ügyfelek elmesélik az életüket. Ez egy hosszú út volt, talán a leghosszabb egész életemben. Nem mondanám, hogy mindenre szó szerit emlékszem, ezért kivonatolom a lényeget.

Tizenkét éves koráig kórházban volt, többször meghalt, de túlélte. Aztán egy nagy ugrás következik a CV-ben. Hivatásos katona lett. Mélységi felderítő, ejtőernyős deszantos, kutató búvár, kommandós, bombakereső meg még a tököm tudja mi. Afganisztánban, Irakban, Afrikában, meg egy halom egzotikusnak hangzó helyen. Van olyan haverja, aki olyan titkokat tud, amit ha elmondana, élete végéig üldöznék "azok". Akart menni a légióba is, de azzal nem akarta felesleges izgalmakba keverni a családját (vagy észrevette, hogy kínomban másodpercenként nyomogatom a tempomatot, a cd játszót, az ülést állító szerkezetet, a klímát, az ablakot és minden más gombot, ami elérhető távolságban volt körülöttem). Ekkor jött a család, a legfontosabb "chapter" amikor azt gondoltam, hogy ez már a levezetés, irány a Coro. Hát nem. A végére odabaszott egy nagyot, mint Anthony Pappa fénykorában. A muksó papíron meleg! Az úgy történt, hogy, házasságot kötött egy Sri Lanka -i "másként gondolkodóval" kizárólag anyagi okokból. Kapott egy valag pénzt érte és az az üzleti terv, hogy az új munkahelyén, ha valaki "lebuzizza" akkor a gatyáját is lepereli róla. Mondjuk, ha bejön neki, akkor nagyot szakít, mert erre itt ugranak, mint Vizó a modern tánczenére. Mikor kiszállt azt éreztem, mint amikor a Saab-ot eladtam. Ha lett volna nálam pezsgő, a helyszínen felbontom. 

Ennyit ma, a következő részben pozitív gondolatok lesznek. Vagy nem. Ha igen, akkor Andrewboy és Hamvai PIG, Ákos remixével aláfestve. 

Világbéke!

Taxi blog, London, avagy ez a város sokszínű és sok szagú.

A hetedik fejezet a verdákról szól.

A taxis melónak elég fontos része az autó. Meg mivel mindenki erről kérdez, ezért úgy döntöttem, hogy most megvilágosodhattok.

A black cab és a minicab közötti különbségről már írtam, szóval ezt most hagyjuk. Én a mini cab iparban vagyok, ezért ma erről okoskodok. Az egész rohadt bonyolult. Mindenhol a helyi "council" rendelete szabályozza, hogy ki lehet taxis, milyen kocsit használhat, milyen vizsgákat kell letenned (neked is meg az autónak is) stb. Ennek következtében vidéken ahány hely, annyi féle feltételnek kell megfelelni. Van olyan város, ahol még a verda színét is megszabják. Nekem Greater London-ra érvényes engedélyem van, ami talán a legkevésbé komplikált az összes közül. Ennek a területnek a meghatározása egyszerűbb, mint Pákó: ami az M25-ös, London körüli körgyűrűn belül van, az ide tartozik, ami nem, az nem. Tehát az ezen a területen belül regisztrált, több száz mini cab cég bármelyikénél dolgozhatok.

Ennyit a hivatalos dolgokról. Jöjjenek a személygépkocsik.

Mini cab lehet bármi, amin van érvényes "PCO" engedély. Amennyiben első alkalommal vizsgázik a négykerekű taxinak, akkor a vizsga időpontjában fiatalabbnak kell lennie öt évesnél (vidéken sok helyen négy). Itt az első forgalomba helyezés dátumát nézik. Ezt követően 10 éves koráig évente újítható az engedély.

Két lehetőséged van: veszel valamit, vagy bérelsz. A bérlés egyszerűbb, rengetegen foglalkoznak vele (jellemzően pakisztániak) 10 éves Astrától a Bentley-ig bármit kivehetsz két perc alatt, de hosszú távon drága megoldás.

Ha pénzt is akarsz keresni, nem csak vezetgetni napi 12-14 órát és közben mindenféle gyökérrel társalogni az időjárásról, közben pedig a bérleti díjjal húsz paki kölyköt etetni akkor saját kocsi kell.

Ebben az esetben is újabb két választásod van, valamint megismerkedhetsz a dilemma szó valódi jelentésével.

Vehetsz egy öt év alatti kocsit, ami soha nem volt cab, de az vagy jó, vagy nem. Vagy átmegy a PCO vizsgán, vagy nem. De legalább drága. Valamint vehetsz "olcsón jót" egy olyat, ami idősebb, de már van ilyen engedélye, tehát előtte is taxi volt. Minden gond nélkül hosszabbíthatod a license-t 10 éves koráig, de az hót ziher, hogy egy rakat szar. Olyan autó, ami valaha is taxi volt Londonban és eladó, annak tuti, hogy valami alapvető hibája van. Egy minikebes soha nem ad el egy működő kocsit. Addig hajtsd, amíg a belét kileheli, majd sózd rá valami hülyére. Ez alapszabály ebben a világban. A taxizás megeszi az autót. A kuplungot, dupla tömegű lendkereket, váltót, teljes futóművet stb. itt évente kell cserélni. Meg minden mást is. Hiába, ez a "gazdagok" sportja...

Van az itteni "apró" a gumtree.com. Na ott találsz mindent a szartól a repülőig. Általában itt hirdetik ezeket a csodákat. Jellemzően olyanok, akik még a saját autójuk típusát sem képesek helyesen leírni. A VW Sharan esetében én már találkoztam "Sharon, Sharen, Shareen, Shoron" verziókkal, de a "Vauxhall Vector" az örök kedvenc. Megjegyzés: itt az Opel, az Vauxhall, mert állítólag a második világháborúban a Londont bombázó német repülők motorjait az Opel gyárban készítették. Az angolok nem felejtenek. Mondjuk a Mercedes nem zavarja őket, pedig anno a góré Németországban azzal verette. Na mindegy, a lényeg, hogy csak hátra kellene sétálni és leolvasni, hogy mégis miben meresztik a seggüket egész nap... Csak mondom...  Ja és persze mind hibátlan kívül-belül, csak két hónapja taxi, hímes tojásként kezelt, nagyon megvigyázott darab, szervizkönyvvel, számlákkal, ha kell harmincnyolc gyári kulccsal. Csak azért adják el, mert nyertek a lottón.

A legjellemzőbb mini cab típusok:

-Vauxhall Vectra, Zafira, törpéknek Astra.

-Ford Galaxy, Mondeo (én az utóbbival nyomom, akkora, mint Texas, diesel, Ghia, kamu műanyag fabetét, a tökömnél is világító ledek, meg minden, öt litert eszik, imádom)

-Chevrolet Lacetti (itt csak benzines van belőle, többnyire 1.8 automata, főleg idióták használják)

-Toyota Avensis, Prius.

-Peugeot 307, 407.

-Skoda Octavia, Superb.

-VW Passat, Sharan.

-Elit cégeknél Mercedes E-Class, de szigorúan csak 200 cdi, a fogyasztás miatt.

Ezen kívül, minden más, amit csak el tudsz képzelni. Gyakorlatilag a világon gyártott összes típus, aminek négy kereke és legalább négy ajtaja van.

Mára ennyi, de mivel a hétvégi utasfelhozatal elég komoly volt, ezért rövidesen jelentkezek...

Ja és a legfontosabb, van a blognak Facebook oldala is: facebook.com/kebisztan. Lájkoljátok, mert az mindenkinek jó, persze főleg nekem!

Taxi blog, London, avagy ez a város sokszínű és sok szagú.

Hatodik fejezet.

Azért vannak jó napok is. Például a mai.

Eddig azt hiszem kissé negatív és szarkasztikus voltam, ezért úgy gondoltam, hogy ma népnemzeti, mély keresztényre veszem a figurát. Az most úgyis menő.

Mint említettem, jó napom volt. Időben elindultam (reggel hét) és este fél kilencig nyomtam. De, mivel jó társaságban repül az idő, ezért még azt se tudtam mondani, hogy "éljen-éljen" már el is telt tizenhárom és fél óra.

Ja, azt még nem meséltem, hogy a cégnél, akinek a flottájában vagyok úgynevezett "open shift" -ben lehet dolgozni. Ez azt jelenti, hogy hétfőnként befizetsz nekik 160 angol fontot (szigorúan készpénzben, hogy a HMRC, az itteni NAV meg ne sejtsen valamit) és akkor dolgozol, meg annyit, amennyit akarsz az adott héten. Ezen felül le kell tenni 200 font depositot az általuk használt kütyüért. Na ez egy vicc, mármint az eszköz. A Star Wars első részében (ami ugye a negyedik) komolyabb cuccok voltak, pedig 1977-ben mutatták be. Akkora, mintha a szovjetek tervezték volna és nagyjából úgy is működik. Azt mondták, hogy két ezer font az ára, ezért kell 10 % kauciót letenni, de nekem erős a gyanúm, hogy a négy tigrisen vették darabját ötszáz forintért "szokat ócón" akció keretében. Mindegy, ez van, meg enélkül nem is tudnék melózni, szóval ki kell fizetni. Erre kapod a munkákat, látják merre vannak a taxisok és ha jön egy hívás (percenként kb. öt) akkor a célponthoz legközelebbi kocsit küldi az operátor. Kivéve a zsíros kanyarokat, azokat természetesen a szintén pakisztáni-angolai, indiai (szóval tudjátok) spanoknak dobják.

Kissé elkanyarodtunk a népnemzeti-keresztény vonaltól, szóval akkor jöjjön a vidám vasárnap. Valójában csütörtök, de az meg a kis péntek.

Tök normális, jófej utasaim voltak ma (leszámítva a két igencsak problémás, ritka bunkó szerecsen nőszemélyt, akiket konkrétan szülni vittem a helyi kórházba). Tudjuk be őket statisztikai hibának, meg hát ők is isten teremtményei.

Néha a TEREMTŐ is iszik szerintem és akkor csinál hülyeségeket.

-Nyugdíjas angol, nő, aki akkora, mint godzilla, és ezen mindig viccelődik is. Sokszor vittem már, szeretem, mert kedves és az időjáráson kívül másról is lehet vele beszélni. Mai témánk a "school run" volt. Avagy itt mindenki, akinek van kocsija, az azzal viszi, meg hozza a kölyköket. Akinek nincs, az taxival. Namármost, itt valamilyen angol logikát követve az összes sulit szűk utcákon át lehet megközelíteni. Ennek következtében megy a szerencsétlenkedés. Következmény: brutál dugók. Elmesélte, hogy ő mindig gyalog ment az iskolába, a gyerekei is és az unokái is, a mai napig. Mondom, nagyon bírom a vénasszonyt.

-Fiatal, autószerelő srác, aki egy elromlott kamiont megy meghekkelni. Kifejezetten ezzel foglalkoznak, mindig taxival mennek. Tipikus, hadarva beszélő brit, de jó arc. Az út ötven perc volt, elkezdtünk dumálni. Nagy forma. Amatőr autóversenyző és bulizós alkat. A beszélgetés témáit a személyiségi jogokra való tekintettel és a (csak a mai napra felvállalt keresztény-népnemzeti vonalat követve) nem részletezem. A lényeg, hogy a csávó mostantól egy dolgot atom biztosan tud magyarul: "baszd meg" (ezzel akar nyomulni a pubban ma este). Vannak itt csiszolatlan gyémántok, csak kicsit foglalkozni kell velük. Szétröhögtük magunkat és komoly jattot is kaptam, azaz szórakozva kerestem pénzt. Megvan az újabb párhuzam a diszkózás és a taxizás között.

-Az utolsó "customer" ma egy egy fekete fazon volt, akit a Sainsbury's parkolóban szedtem fel két IKEA-s szatyorral, meg néhány tipikus randikellékkel (pezsgő, eper, fagyi, virág). Már indultam volna haza és ahova ment, az pont útba esett. Itt a bizonyíték: a mindenható szeret engem és mindig segít, ha kell (Németh Sándor se mondta volna szebben).

Minden másra ott a rezsicsökkentés.

Visszatérve az utasra, óriási forma és igazi úriember volt. Elmesélte, hogy háromszor járt Magyarországon, mivel a Forma 1 bizniszben dolgozik. Ismeri Baumgartner Zsoltot és Lewis Hamilton személyes jó barátja gyerekkora óta. Volt taxis is régebben, sok jó tanácsot adott ezzel kapcsolatban. Jót dumáltunk, de kb. annyi valóság tartalma volt az egésznek, mint anno a Coro WC-ben folytatott diskurzusoknak. Több, mint húsz év éjszakázás után hamar levágod a kamut, de ettől még élveztem, szórakoztató volt.

Végezetül felebarátaim, arra kérlek titeket, hogy imádkozzatok értem és Karaoke Mick-ért. Holnap péntek (kis szombat).

Taxi blog, London, avagy ez a város sokszínű és sok szagú.

Ötödik fejezet. Hétköznapi dolgok.

Taxizni rohadt nagy szívás néha. Vegyük például a mai napot. Felkelsz (valahogy) kávé, e-cigi, reggeli, még egy kávé, további e-cigi. Kedden viszik a szemetet, ami rögtön két fajta. Recycle meg a sima. Kirakom a ház elé. Napi szükségletek bepakolása (szendvicsek, kávé termoszban, cukormentes szörp, banán, folyadék az e-cigihez) Az "Autocab" nevű kütyü (ezzel kommunikálok a céggel, ahol dolgozok, látják, hogy merre vagyok, erre küldik a melókat és én is látom, hogy pakisztáni barátaim merre bandáznak, szóval abba a városrészbe nem megyek) és a navigáció beszerelése a járműbe. Elindulás, tankolás, aprópénz váltás. Ez utóbbi, mármint a "coins" elég nehéz kérdés. Sehol nem váltanak szívesen, nekem pedig valahogy vissza kell adnom a sok agyhalottnak. Általában a szoláriumban szoktam váltani, ahol van ilyen automata, de most nem volt kedvem barnulni. Meg amúgy is kezd feltűnő lenni, hogy hetente négyszer megyek, alkalmanként 50 fontot "aprósitok" és még mindig fehér vagyok. Szerencsére a kutas srácok spanok, megoldjuk "okosba".  Elment két óra a napból és még egy ruppót nem kerestem. Ezután elindulok a bázisra, ami 50 perc a lakásomtól (még az én esetemben is, pedig fejből vágom, hogy hol vannak kamerák meg persze a menekülő utakat is) Mindegy, az én bajom, kellett nekem vidékre költöznöm, kertes házba, szép, nyugodt helyre, pedig mehettem volna a gettóba is. Fele ennyiért. Beérek a kedvenc drosztomra (Sainsbury's parkoló) Itt szoktam kezdeni. Jó hely, mert elvileg csak három órát lehetsz ott, aztán el kell hagynod és két óráig nem mehetsz vissza. Ez ki is van írva. De!!! Nincsenek kamerák és ellenőrző személyzet sem, szóval bekaphatják. Az egész szabályzat arra épül, hogy az átlag angol jogkövető és ha ki van írva valami, akkor betartja. Velem megszívták, magyar vagyok... Ja és van budi, ez alapvető. Nem is mondtam még, a taxizás első és egyben legfontosabb szabálya: ha wc-t látsz és nyitva van, használd! Ki tudja mikor lesz rá lehetőséged legközelebb.

Na, a lényeg, itt dekkoltam egy órát, mire jött az első kanyar. Az áruház parkolójából ment valami gyökér haza, két kis szatyor cuccal. Szerintem a vásárolt árú értéke alacsonyabb volt a viteldíjnál, de ezen ne akadjunk fenn, mivel az angolok és a számok nem közeli barátok.

Mikor végeztem, nagy meglepetésre kaptam egy újabb munkát. Szokásos ronda, de legalább nem 200 kilós angol nő, aki valami távoli vasútállomásra megy. Király, gondolta az egyszeri magyar taxis. Dől a lé. Felvettem. Az ezt követő 40 percet egy energia vámpír, pszichopata, ön és közveszélyes, magában beszélő, alapvetően jóindulatú, de sík hülye társaságában töltöttem. Ha lenne neutralizálóm, olyan, amit a Men In Black-ben használtak, bevetettem volna magam ellen.

A folytatás sem volt sokkal fényesebb.

-Két műmájér feka, akik Snoop Dog-nak képzelik magukat. Az út leírása: az egyik lakásától indulunk, majd a másik gyerekét felvesszük egy iskolánál. A kiskorút leszállítjuk a (jogosan) elvált, szintén "afroeuropean" anyukához. Következő állomás egy kebabos, majd vissza a kiindulási ponthoz. Végig tilosban parkolok. Tőlük megszabadulni kb. olyan érzés volt, mint az óhazában befizetni az utolsó csekket a svájci frank hitelből.

-Volt egy reptéri fuvarom. Ez amúgy olyan, mint a Kossuth-díj. Csak az arra érdemesnek adják és csak tízévente. Kibaszott büszke is voltam magamra. Három utas, kevés csomag. Heathrow. Két arab srác, meg egy szőke csaj. Hmmm... Az egyik fazonnak volt magyar barátnője régebben (milyen meglepő) és beszélt magyarul pár szót. "Egy pohár bort kérek, köszönöm, hogy vagy" Mondtam neki, hogy mindent tud a csodálatos nyelvünkön, amire szüksége lehet egy komoly párkapcsolathoz. Problémamentes út volt, mindenki boldog volt a végén (főleg én).

-Aztán vissza a gettóba, ahol a nap hátra levő részében csak gyökerek, büdösek, bunkók és körözött bűnözők akadtak a horgomra. A pontot az i-re a sült krumpli szagú, szakadt picsa tette fel. Nem is akarok róla beszélni. Kikapcsoltam, hazajöttem blogolni. Ezt legalább élvezem!

Taxi blog, London, avagy ez a város sokszínű és sok szagú.

Negyedik fejezet.

Újabb szombat éjszakai kalandok és néhány hétköznapi pillanat.

Rájöttem, hogy a taxizás nem sokban különbözik a diszkózástól. Mindkét szakmában péntek és szombat éjszaka lehet igazán pénzt keresni. A "közönség" összetétele itt is-ott is meglehetősen eklektikus. Mindenki részeg, vagy be van állva, mint a gerely (haladók esetében a kettő kombinációja is megfigyelhető) Viszont egy dolog miatt taxizni jobb, mint diszkózni: itt senki nem kér David Guetta-t, vagy "pörgős Coronitásat"

Néhány újabb gyöngyszem.

-Erősen ötvenes, jól öltözött angol faszi. A Crystal Palace szurkolók törzshelyénél, a piros-kékre festett "The Bulls Head" nevű intézménynél veszem fel, zárás után. Csórikám annyira oda van, hogy rendesen aggódtam érte. Biztos ismeritek azt az állapotot, amikor a részeg úgy gondolja, hogy tökéletesen tud beszélni, táncolni, énekelni, de rajta kívül ezt más nem érzékeli. Csak az volt tíz perc, amíg a saját lakcímét kiszedtem belőle, majd ezután még öt percig próbálta becsatolni a biztonsági övet. A két ülés közötti pohártartóba... Útközben végig folyt a taknya, le a szájáig és egyetlen szót ismételgetett: Addiscombe. Ebbe a városrészbe ment az egybitesre redukálódott törzsszurkoló.

-Egy éjszaka négyszer mentem ugyan ahhoz a házhoz. Mindig más néven rendeltek taxit (Parish, Chantal, ilyenek) Minden alkalommal más, de mindig feltűnően öltözött, fiatal lányok voltak az utasok, akik olyan helyekre mentek, ahol még nem jártak. Jellemzően kertvárosi nagy házakhoz. Útközben mindegyik beszélt valakivel telefonon. A témák minden esetben a "mit szeretnél csinálni, rövidesen ott vagyok, én is nagyon várom már" voltak. Megmondom őszintén, fingom sincs, hogy mivel foglalkozhatnak...

-Negyvenes évei végén járó, jamaicai fazon, aki dj volt régebben. Szerinte túl stresszes mindenki és az emberek sokat háborúznak, ami rossz. Szeretni kell egymást. A zene a lélek tápláléka. Ilyenek. Már bánom, hogy nem kértem el a számát, biztos sok hasonló ismerőse van...

-Fiatal, gyanús (az aggodalomra okot adó fajta) fekete srác, mindenféle cool kellékkel felszerelve, beillatozva. Mivel hosszabb volt az út, ezért elkezdtünk beszélgetni. Kiderült, hogy értelmes, jóravaló, főiskolás gyerek, csak túl sok videoklipet néz és hülye zenéket hallgat. Kellemesen csalódtam.

-Hajnal egykor költözködő pár, két gyerekkel. Az összes cuccuk kukás zsákokban. Ennek ellenére úgy viselkedtek, mintha kilenc fontért megvették volna a verdát. Ha nem lennék ilyen érzékeny lélek, akkor szívem szerint kibasztam volna őket a picsába útközben.

-Törzsutas csaj. Kb. 25 éves, (lehet, hogy kevesebb) maximum negyven kiló. Tipikus fiatal, bulizós forma. Extrák: orr piercing, piros haj, trendi farmer, kapucnis pulcsi (szigorúan fejre húzva) iPhone, iPad, iPod, PSP. Ezeket felváltva használja is, folyamatosan. Ez csak azért fontos, mert három gyereke van. Három fiú. A két nagyobbik, mint két tojás. Olyan öt éves formák. Meg is kérdeztem, hogy ikrek-e? Nem. 10 hónap van a két kis gengszter között. Érted. 10 hónap. Na mindegy. Viszont tök jól kezeli és neveli a mini bűnözőket és roppant értelmes is. Bírom.

-Karaoke Mick-kel nem találkoztam már egy hete. Kezdek aggódni...

Taxi blog, London, avagy ez a város sokszínű és sok szagú.

Harmadik fejezet.

Az előző végén ígértem, hogy írok a szenzációs angol oktatás következményeiről, de most még sincs kedvem.

Majd máskor.

Az okokra a rádiózás egyik alapszabályával szeretnék rávilágítani. Két indokod lehet, hogy megszólalj egy rádióműsorban. Az egyik, ha szórakoztatni akarsz, a másik, ha információt akarsz közölni.

Jaja, ez nem egy rádióműsor, de mivel ma ritka szar napom volt (beragadtam Central Londonban, meghúztam a verdát, meg esett is) szóval most minden vagyok, csak szórakoztató nem, ezért inkább informálok.

Kezdjük talán azzal, hogy Londonban két fajta taxi van. A filmekből is ismert roppant béna formájú fekete taxi, (amiből van sárga, zöld, lila, szürke... angol következetesség) a "black cab" valamint a "mini cab" ami gyakorlatilag bármilyen szakadék, Csonticar szökevény autó lehet, csak legyen rajta érvényes, úgynevezett PCO (Public Carriage Office) vizsga. Személy szerint én az utóbbi sportot űzöm.

Az alapvető különbség a két dolog között, hogy a black cab-et le tudod inteni az utcán is, a mini cab-et csak telefonon tudod hívni. Egy black cab 15 éves koráig lehet taxi, egy mini cab csak 10. Magyarul, egy ilyen hulladék, újkorában is egy rakat szar akármi 14 évesen és 11 hónaposan még utasokat szállíthat, (légzsákok és klíma nélkül) addig egy 10 éves és egy hónapos Audi-Mercedes-BMW-Jaguar nem. Mindegy, ők tudják.

A másik különbség, a license. A black cab-re engedélyt szerezni nem bonyolult.

Beszélned kell tökéletesen angolul. Ez alap. 360 útvonalat kell tudnod fejből, beleértve a keresztutcákat, (mindenféle állomásokat: underground, overground, pubok, szállodák, buszmegállók, London történelme, nevezetességek, hol mennyi egy sör, melyik román lány nem fogaz) ilyenek... Nem mennék bele a részletekbe, de kb. 5-6 év csak a tanfolyam. Viszont utána rommá keresed magad.Ha dolgozol rendesen, havi 8-10 ezer (nem tévedés) angol font. Azért havi négy milla itt sem rossz lóvé. Black cab-bel utazni kb. kétszer annyi, mint velem például. Csak mondom...

A mini cab license-nél kissé szerényebbek az elvárások. Kell hozzá egy angol jogsi, valamint egy térképészeti vizsga. Tudnod kell egy papír alapú térképet használni (előttem van észak, hátam mögött dél). Kiemelt szintű orvosi alkalmassági és egy itteni erkölcsi, ami bizonyítja, hogy nem verekedtél az elmúlt öt évben és nem daraboltad fel a családodat. Ha mindez megvan, akkor befizethetsz egy valag pénzt a királynő számlájára és ezután nincs más dolgod, csak várni az engedélyt.

Ha megvan a badge, akkor már csak egy kocsit kell venned, vagy bérelned (érvényes engedéllyel) és máris élvezheted újdonsült pakisztáni, kurd, perzsa, algériai, angolai, török, lengyel, tököm tudja honnan szalajtott kollégáid társaságát. Na meg persze a magasan kvalifikált utasaidat.

A mini cab amúgy pakisztáni nemzeti sport. Ebben a bizniszben itt mindent visznek. Kilométeróra tekerésben, kamu szervizszámlákban verhetetlenek. Van olyan hivatalos, "pakik" által üzemeltetett vizsgaállomás, ahová ha ketten bementek, és az egyik fogja az első rendszámtáblát, a másik a hátsót, közben motorhangot utánozva berregtek kicsit, simán levizsgázik bármilyen bontószökevény verda.

Holnap szombat, szerintem ismét lesz miről blogolnom...

Taxi blog, London, avagy ez a város sokszínű és sok szagú. Második fejezet, szombat éjszaka.

A londoni szombat éjszaka nem sokban különbözik a budapestitől abban a tekintetben, hogy az utasok két fő csoportra oszthatók: részegekre és mocskos részegekre. Néhány szállított példány:

- Munkásosztálybeli, de magát arisztokratára ivó, nagyjából 20 éves, igazi suttyó angol, aki valami elbaszott házibuliból megy haza egy putriba. Útközben folyamatos harcot folytat a hányással és a vizelési kényszerrel.

-Rohadt gazdag környékről, szép házból, 15 fiatal megy az egyik helyi menő klubba. Komoly flottával álltunk ki. Az összetétel: az amerikai pitéből ismert, 18 körüli, az első dugásra pályázó fehér hímek és a helyi OKJ-s aranyásó tanfolyam végzős nőstényei, akik ha már focista feleségek nem lehetnek, legalább kis szerencsével foghatnak maguknak egy elcseszett leendő brókert-ügyvédet-örököst.

-Kissé nagydarab, de belevaló csaj, aki rohadt messze megy. Mielőtt beszállna, már azzal kezdi, hogy tekerhet-e egy cigit út közben. Minden sarkon meg kell állni valami miatt, de előre kifizeti az út árának kétszeresét. Bírtam.

-Három tagú társaság. Negyvenes fazon (tiszta Nick Warren) és egy erősen 60-as házaspár a szokásos szombati pubozásból megy haza. Nem szomjasak. Elmondásuk szerint tíz éve minden szombat este együtt isznak. Az út végén mindenki ragaszkodik hozzá, hogy ő fizessen. A végén megegyeznek, hogy mindannyian kifizetik. Nem elosztva, fejenként. Szóval triplán. Kicsit tiltakoztam az illem kedvéért, de nem nagyon... God save the queen (and her zoo)

-Karaoke Mick. Helyi nevezetesség. Lepattant alkesz, kopott öltönyben, aki abból él, hogy járja a pubokat és fellép. Ezért fizetnek neki. Fő száma az "Alice, Alice, who the fuck is Alice" című méltán népszerű sláger. Amúgy hasznos a csávó, olyan, mint egy két lábon járó dél londoni, beszélő pub térkép. Nincs hely, ahol ne járt volna.

Ennyit mára. Legközelebb arról mesélek, hogy a kiváló angol oktatásnak köszönhetően, a legtöbb helyi nyomoronc úgy tudja, hogy Magyarországon románok és szlovákok élnek és Kelet-Európában mindenki beszél lengyelül...

Taxi blog, London, avagy ez a város sokszínű és sok szagú. Első fejezet: az utasok, hétköznap, nappal:

-Veszélyesnek tűnő, de ártalmatlan, nem tudni miből élő, honnan származó, szolárium nélkül is barna-fekete fazonok.

-Veszélyesnek tűnő és valóban aggodalomra okot adó, nem tudni miből élő, honnan származó, szolárium nélkül is barna-fekete fazonok.

-Lusta, dagadt, segélyből élő angol háziasszonyok, sok csomaggal, sok gyerekkel.

-Lusta, dagadt, segélyből élő, valamilyen kimondhatatlan nevű országból származó háziasszonyok, sok csomaggal, sok gyerekkel, sok rokonnal.

-Hivatalba siető, másnapos, késésben lévő nő (a nemét csak a szoknyából tudtam megállapítani) út közben gyors sminket felrakó (nem mintha segítene rajta) közalkalmazott, észrevehető felsőbbrendűségi komplexussal.

-Aki mindig tud egy rövidebb utat (általában sokkal hosszabb lesz)

-Akinek fogalma sincs, hogy hova megy, de abban biztos, hogy a közelben van egy KFC vagy egy McDonald's, vagy egy underground station...

-Meleg pap és a barátja (tök jó fejek voltak és jattoltak rendesen)

-Afrikai család, három hónapos csecsemővel, mennek valahova, rengeteg csomaggal, (műanyag ételtároló edényekkel) nagyon messze, ahol még soha nem voltak (mondjuk én sem) Nagyon komolyan felöltözve (ünneplőben) Percenként elnézést kérnek útközben, mert dugó van és úgy érzik, hogy vesztegetik az időmet. Hihetetlen szeretni való, rendes emberek. Időközben kiderült, hogy a hazájuk valamilyen nemzeti ünnepére szervezett itteni bulira mennek. Mindenki visz mindenféle kaját meg majd a helyszínen is főznek (a csomagtartóba berakott óriási fakanalak itt nyertek értelmet) Az út végén nagyon hálásak, hogy biztonságban megérkeztek az úti céljukhoz. A hosszú út után a számtalan műanyag doboz egyikéből előkerült valami irgalmatlan mennyiségű sült hal. Ragaszkodnak hozzá, hogy kóstoljam meg. Voltak fenntartásaim, de mivel nem akartam őket megsérteni, elfogadtam. Életemben ilyen finom sült halat nem ettem. Telefonszámot cseréltünk. Imádtam őket.

-A suttyó angol fiatal, aki minden percben össze akarja hányni a verdát. De ez már a szombat éjszaka, szóval: the next chapter coming soon...