Taxi blog, London, avagy ez a város sokszínű és sok szagú.

Tizenhatodik fejezet. Karácsony, Szilveszter és új office.

Azt már korábban említettem, hogy ismét cab office-t váltottam. Az előző tök fasza volt, nagynevű, elit cég, meg minden. Egy baj volt vele, túl messze volt nekem. Minden nap két órát vezettem (egyet oda, egyet vissza). Az egy hónapban 50 óra és 2500 km. Ezért elmentem a lakásomhoz legközelebb lévőhöz dolgozni. Na ez egy érdekes company. Pakisztániak üzemeltetik. Az első nap után úgy éreztem magam, mint aki tegnap még Ibizán a Space-ben volt rezidens, ma pedig a makkoshotykai Mosoly presszóban diszkózik a helyi erőknek. Nem a visszaesés a jó szó, hanem a szabadesés... De mivel nem nagyon volt más választásom, ezért úgy döntöttem, hagyok nekik időt kibontakozni. Ez jó húzás volt így utólag belegondolva. Kis cég, mindössze 16-an vagyunk. A tulajok (két testvér, nagy szakállal, ahogy kell) harminc éve nyomják a minicab bizniszt és azt kell mondjam, hogy rohadt jól tolják. Nagyon más világ, de idővel először elkezdtem tisztelni, majd megszeretni őket. Na, ez az oka, hogy pakisztáni és nem "paki" szót használok ezen túl. Róluk még amúgy fogok bővebben írni, de most a karácsonyi és szilveszteri történések miatt kezdtem el nyúzni a klaviatúrát...

Először is mostantól imádom a Karácsonyt és a szilvesztert egyaránt. Azt, hogy miért, a végén megtudod!

A Karácsony is (mint minden) egy kicsit más itt degeneráltfalván. 24-e, az itt nem szenteste, hanem Christmas Eve. Ennek megfelelően merőben más is. Jó, mondjuk a Last Christmas-t itt is nyomják a rádiók, ez tény. Ilyenkor mindig megsajnálom George Michaelt, mert gondolom, folyton csipog a telefonja a jogdíj utalások miatt, és közben szegény egy rendes csíkot nem bír feltolni. Na de ne kalandozzunk el a Duna hűs hullámain, mert a végén még a Hajógyári Sziget csodás pálmafái alatt kötünk ki... 

Kezdjük azzal, hogy itt nemhogy csendes éj nincs, de talán ez az év legzajosabb éjszakája. Amíg ugye otthon körbeüljük a fát, meg halk karácsonyi zene szól, meg kisjézus, meg áhítat, addig itt egy szokásos szombat estére rátesznek még egy lapáttal és próbálják fokozni a varacskos disznó állapotot. Mit mondjak, faszán megy nekik. Ilyenkor minden pub full házon megy, az utcák tele vannak részegekkel és mindenki megy valahova. Volt baj gazdagon. 

Aztán jön 25-e, azaz Christmas Day. Ez hasonlít legjobban az otthoni ünnepi hangulatra. Ez a családok és barátok napja. Ilyenkor átmennek egymáshoz, drágább piákat vedelnek, gondolom, ezért van az, hogy kicsit kevesebbet is isznak. Pulykát sütnek, sütit zabálnak. A taxim hátsó ülésén ilyen beszélgetések folytak: milyen pompás volt a sült, valóban és a desszert is fenséges volt. Csodálatos este volt és Jenny milyen jól nézett ki. Valóban és emlékszel tavaly is milyen jó volt minden. Igen drágám. Ez ment egész este. Ugyan ezt a műsort nyomta minden utasom. Tisztára olyan volt, mintha egy beragadt időgéppé alakult volna át az autóm egy vacsoracsata forgatáson, ahol mindig visszamentünk 10 percet az időben, ugyanoda. A csúcspont az volt, amikor egy nagyon piros arcú családfő egy 600 méteres út után kért egy "karácsonyi ölelést" tőlem, majd adott 20 font jattot... 

26-a, azaz Boxing Day. Itt ugye kapitalizmus van, nemcsak papíron, hanem tényleg. Karácsony másnapján minden üzlet kinyit és orbitális leárazások vannak. 70-80%-kal olcsóbban vehetsz meg teljesen szükségtelen szarságokat, de ezek imádják. Mivel egy teljes napig senki nem gyakorolhatta a fogyasztói társadalom aktív tagja mivoltát, ezért úgy akarnak vásárolni, mintha az életük múlna rajta. Ennek következtében brutális dugók vannak Londonban, szóval aznap én ki sem mozdultam itthonról... 

Na és a szilveszter, avagy "New Years Eve" Először is szeretném megnyugtatni a Sasha rajongókat, a mester jól van, hamar felépült betegségéből (hirtelen jött rosszulléte miatt nem volt ugye Pesten 30-án, ami a helyi kuruzslók szerint a számlaegyenleg ellenőrzés után lépett fel, amit "előleg fizetésének elmaradása szindróma" néven ismernek orvosi körökben) és másnap saját szerevezésű partiján komolyat zenélt Brixtonban (bár szerintem Guy Gerber verte). Isten áldja a királynőt és a méltán világhírű angol egészségügyet...

A Szilveszter szerintem nem más, mint egy újabb remek alkalom a bebaszásra. Nagyjából ez a nap sem különbözik a többitől, csak éjfélkor nemcsak poharat, hanem évet és szórakozóhelyet-házibulit is váltanak. Irgalmatlan sok hülyét vittem mindenfelé. 

Van pár dolog, amit még mindig nem sikerült megszoknom, pontosabban megértenem az utasokkal kapcsolatban. Ezek egy sima hétköznap is rendszeresen előfordulnak, de az év utolsó napján általánossá válnak. 

-Először is az ajtót mindig úgy vágják be ki és beszállásnál egyaránt, hogy az már nekem fáj. Amikor azt látod, hogy a taxis kiszáll és kinyitja az utasnak az ajtót, akkor azt nem udvariasságból teszi, csak a verdát kíméli. 

-Ha hárman vannak, akkor mindig egy ajtón szállnak be és végigmásznak egymáson, úgy ülnek be. Kiszállásnál ugyanezt megcsinálják. Dögöljek meg, ha értem az angol logikát.

-Az idős emberek itt is bottal (rosszabb esetben járókerettel) közlekednek, ha szükségük van rá, ha nem. Ezzel az a gáz, hogy be és kiszállásnál a botjukkal megpróbálják az összes elérhető részét az autónak megütni, leverni. 

-Ha már bent vannak, akkor biztos lehetsz benne, hogy az összes ajtóban lévő hangszórót lerúgják, a szőnyegeket mindig addig basztatják, amíg a lehető legtávolabb tudják mozgatni a rendeltetési helyüktől. 

-Főleg fiatal utasok esetén azonnal egy élő kívánságműsorban találod magad. Kiss 100, nem Rádió 1, nem Capital, az szar, legyen a Magic vagy a Heart FM. Ezen, ha többen vannak, akkor jól össze is szoktak balhézni. Gondoltam újítok és a taximban mindenki lehet dj 10 percig akciót hirdetek. Beszereltem egy kábelt, amire rá tudod csatlakoztatni az iPod-ot, vagy bármit, amiből hang jön ki. Na, ezen még jobban össze tudnak veszni az agysebészek, mert ugye itt már nem csak az a kérdés, hogy milyen zene menjen, hanem az is, hogy kinek a kütyüjéről... De legalább ha egyedül vagyok, akkor Richie Hawtin is tud játszani egy keveset, csak nekem...

-És végül a fiatal csajok. Sokkal rosszabb utasok, mint bárki. A csúnyaság és a bunkóság itt kéz a kézben jár. A tipikus példány: minimum másfél tonna, Spice Girl-re sminkelve, olyan magas sarkúban, hogy egy modell alkatnak is nehéz lenne benne járni, nemhogy egy ilyen Godzillának. Ennek ellenére úgy viselkednek a pasikkal, mintha ők lennének a főnyeremény. Elképesztő. Ja és minden esetben nagyon figyelnek arra, hogy teleszórják magukat csillámporral, amit gondosan az autómban vedlenek le. Nem mintha ez segítene rajtuk (ahhoz minimum egy szívlapát kell) de legalább másnap ismét takaríthatom a vasat egy óráig. Az ilyen nőket egyetlen módon lehet elviselni, vagy vonzónak találni: részegen, nagyon részegen. Hát ez az oka, hogy az ivarérett férfi lakosság túlnyomó része alkoholista Britanniában. 

Amióta itt élek megértettem Hofi Géza örök klasszikusát, miszerint az angolok azért laknak szigeten, nehogy elterjedjenek...

Ja, igen, az elején említettem, hogy imádom a Karácsonyt és a Szilvesztert. Naná, mivel ilyenkor dupla tarifa van! 

Boldog új évet!