Taxi blog, London, avagy ez a város sokszínű és sok szagú.

Tizennegyedik fejezet. Az élet Angliában (chapter 2) avagy közlekedj ész nélkül.

Legutóbb a lakás, lakhatás témakörben értekeztem, ami után önvizsgálatot tartottam. Ez mégis csak egy taxi blog, vagy mi, szóval illene a témánál maradni. Bár, ha jobban belegondolok gyakorlatilag a kocsimban élek, szóval mégis idevág az előző okoskodásom. 

Az életem jelentős részét négy keréken töltöm, már azon is agyaltam, hogy kérvényezek külön post code-ot a verdára. Na, szóval arra jutottam, hogy kecske-káposzta alapon ma az angliai közlekedésről okosítalak benneteket. Huszonsok-éve vezetek, van a lábamban egy jó másfél millió kilométer, szóval autentikusnak gondolom magam a témában. 

Kezdjük azzal, hogy itt ugye minden másként, főleg fordítva van. Ez annyit tesz, hogy idióták, vasárnapi hobbi sofőrök, nyuggerek, friss jogsisok itt is vannak, csak a másik oldalon, de ne politizáljunk...

A baloldali közlekedés nem egy nagy cucc, két hét alatt hozzászoksz. A baj az, hogy itt nem csak mondjuk, hogy rajtunk kívül mindenki hülye a vezetéshez, hanem így is van. Kezdjük az utakkal. Normál kereszteződések helyett itt körforgalmak vannak, annyi, amennyit el sem tudsz képzelni. Ez addig nem is jelent különösebb gondot, amíg nem találkozol egy olyan "roundabout"-tal, ami négy sávos és hat kijárata van. Az átlag angol eddig el sem tud számolni, nem hogy belőni, hogy hol akar kihajtani. 

Ráadásul ugye itt is jobbkéz-szabály van, ami tovább bonyolítja a dolgot. A világszínvonalú angol oktatás nem terjed ki a jobb és bal oldal közötti különbségekre, ezért konkrétan fingjuk sincs az egészről. Annyira elvannak a saját kis világukban, hogy nem is érdekli őket. Hétköznap dolgoznak, vagy segélyt várnak, a maradék időben meg puboznak, kebabot zabálnak és hánynak. 

A fővárosi és vidéki sofőrök közötti különbségek itt is szembetűnőek. Londonban sokszor még nekem is kapaszkodnom kell, de vidéken úgy vezetnek, mint Taki bácsi a szomszédokból. Az átlag brit, ha le akar kanyarodni, akkor előtte legalább 10 kilométerrel besorol a megfelelő sávba. Ezért amikor sietek (mindig) akkor bevetem a jól bevált pesti stílust. Jobbról-balról előz, lámpa előtt bevág, satufék, ilyenek. Azt ugye tudjuk, hogy a BMW-kbe gyárilag nem szerelnek irányjelzőt, mivel úgyse használják a márkatulajdonosok, de hogy itt a többi autóba se, azt azért nehéz megszokni. Szóval, ha ebben az országban közlekedsz, akkor ne várd, hogy bárki is jelezze a kanyarodási szándékát. Nagyjából az a lényeg, hogy az egyszeri angol úgy gondolja, csak ő közlekedik az adott úton. Mindenki mástól pedig szerinte elvárható, hogy hozzá alkalmazkodjon, kitalálja, mit akar csinálni, merre, mikor és hogyan. 

A sebességkorlátozásokat nagyjából mindenki betartja (a taxisokat leszámítva) mivel csak Londonban több, mint 2000 fixen telepített traffipax van. Ha két villanást látsz, akkor biztos lehetsz benne, hogy nem az új Facebook profilképed készült el, hanem lett három hibapontod meg egy bírságod. Ahol nem fotóznak, ott sebesség átlagot mérnek, főleg autópályákon. Piros lámpa négy pont, biztonsági öv három, telefon kézben szintén három. Az elévülés három év/per eset. Kilenc pont után mehetsz a bíróságra, konkrétan vádlottként, tizenkét pont után ugrik a jogsi minimum fél évre. Magyarul, ha az otthon bevált gyakorlatnak megfelelően nyomod neki, mint az állat, a kezedben teló, nem vagy bekötve és olyan piroson csúszol át, amiben van kamera, akkor a jogsidat két perc alatt el tudod veszíteni. Ha mindeközben netán be is vagy állva/piálva akkor lehet, hogy helyben kivégeznek. Mondom, nem szaroznak ezek a britek. 

Viszont a szigorú előírásoknak és az élet minden területén általánosnak mondható szabálykövetésnek köszönhetően nincs is annyi baleset. Ha mégis, akkor azt nagyon komolyan veszik, néha talán túlzottan is. Egy kisebb koccanás miatt képesek több mentőt is hívni és lezárni egy teljes autópályát, akár órákra is. A saját szememmel láttam, hogy egy kb. 80 éves papa defektet kapott a sztrádán. Kivonultak hozzá a rendőrök, és amíg az autómentőt várták (halál komoly) addig az előírásnak megfelelően az út szélén várakozó tatára (autópályán nem maradhatsz a kocsiban, ha lerobbantál, a korlát mögött várakozhatsz csak) egy ilyen melegítő alufólia szerű szart adtak, nehogy kihűljön. Augusztus vége volt, és harminc fok... Néha túllihegik a dolgokat a babevők, de ugye első a biztonság, meg a szabályok betartása a hatóság részéről is... 

Ha autód van, három dolognak feltétlenül érvényesnek kell lennie: műszaki vizsga (MOT, évente kell újítani) útadó (road tax, aminek az érvényességét egy a szélvédődre kiragasztott korong igazolja, a postán lehet venni, vagy online is megrendelheted) és a biztosítás. Ez utóbbi drága, de az alap cucc is fizet lopásra és tűzkárra egyaránt. 

Angliában tök jól lehet közlekedni és jók az utak. Rengeteg autópálya van és mindegyik ingyenes. Autót venni-eladni pedig a világ legegyszerűbb dolga. Az autó tulajdonjogát egy A4-es nyomtatvány igazolja. Ha eladod, akkor ezen van egy rész, amin kitöltöd az új tulaj adatait tartalmazó fejezetet és elküldöd postán a DVLA-nek (amolyan helyi okmányiroda). Ők pedig nagyjából tíz nap múlva postázzák az új gazdának az ő nevére szóló forgalmit. Ennyi, és teljesen ingyenes. Az adásvételről pedig általában két sort szoktak írni, csak a rend kedvéért, akár egy szalvétára, ha az van kéznél. Ha van rajta aláírás, akkor hivatalos... Ha közlekedsz, akkor a kocsikulcson kívül gyakorlatilag semmire nincs szükséged. Semmilyen iratot nem kell magadnál tartani, mivel ha a rendőr megállít, akkor már előtte úgy is lekért mindent infót rólad és a verdáról. És akkor már eleve szarban vagy, mert itt alapos ok nélkül nem állít meg a helyi Kovács II.

Ja és a lényeg, ismét taxi céget váltottam, mivel az előző ugyan zseniális volt, meg elit, meg minden, de túl messze volt nekem. Egy órát vezettem minden nap oda, egyet vissza. Az egy hónapban 50 óra és 2400 kilométer. Találtam egy céget, ami pont húsz percre van a lakásomtól. Viszont pakik üzemeltetik. Az első két nap tapasztalatai után valahogy az az érzésem, hogy ismét sűrűbben fogok jelentkezni, mert nagy csodák vannak ám ennél a brigádnál. Anyway, ahogy a művelt orosz mondja: the next chapter coming soon...