Taxi blog, London, avagy ez a város sokszínű és sok szagú.

Ötödik fejezet. Hétköznapi dolgok.

Taxizni rohadt nagy szívás néha. Vegyük például a mai napot. Felkelsz (valahogy) kávé, e-cigi, reggeli, még egy kávé, további e-cigi. Kedden viszik a szemetet, ami rögtön két fajta. Recycle meg a sima. Kirakom a ház elé. Napi szükségletek bepakolása (szendvicsek, kávé termoszban, cukormentes szörp, banán, folyadék az e-cigihez) Az "Autocab" nevű kütyü (ezzel kommunikálok a céggel, ahol dolgozok, látják, hogy merre vagyok, erre küldik a melókat és én is látom, hogy pakisztáni barátaim merre bandáznak, szóval abba a városrészbe nem megyek) és a navigáció beszerelése a járműbe. Elindulás, tankolás, aprópénz váltás. Ez utóbbi, mármint a "coins" elég nehéz kérdés. Sehol nem váltanak szívesen, nekem pedig valahogy vissza kell adnom a sok agyhalottnak. Általában a szoláriumban szoktam váltani, ahol van ilyen automata, de most nem volt kedvem barnulni. Meg amúgy is kezd feltűnő lenni, hogy hetente négyszer megyek, alkalmanként 50 fontot "aprósitok" és még mindig fehér vagyok. Szerencsére a kutas srácok spanok, megoldjuk "okosba".  Elment két óra a napból és még egy ruppót nem kerestem. Ezután elindulok a bázisra, ami 50 perc a lakásomtól (még az én esetemben is, pedig fejből vágom, hogy hol vannak kamerák meg persze a menekülő utakat is) Mindegy, az én bajom, kellett nekem vidékre költöznöm, kertes házba, szép, nyugodt helyre, pedig mehettem volna a gettóba is. Fele ennyiért. Beérek a kedvenc drosztomra (Sainsbury's parkoló) Itt szoktam kezdeni. Jó hely, mert elvileg csak három órát lehetsz ott, aztán el kell hagynod és két óráig nem mehetsz vissza. Ez ki is van írva. De!!! Nincsenek kamerák és ellenőrző személyzet sem, szóval bekaphatják. Az egész szabályzat arra épül, hogy az átlag angol jogkövető és ha ki van írva valami, akkor betartja. Velem megszívták, magyar vagyok... Ja és van budi, ez alapvető. Nem is mondtam még, a taxizás első és egyben legfontosabb szabálya: ha wc-t látsz és nyitva van, használd! Ki tudja mikor lesz rá lehetőséged legközelebb.

Na, a lényeg, itt dekkoltam egy órát, mire jött az első kanyar. Az áruház parkolójából ment valami gyökér haza, két kis szatyor cuccal. Szerintem a vásárolt árú értéke alacsonyabb volt a viteldíjnál, de ezen ne akadjunk fenn, mivel az angolok és a számok nem közeli barátok.

Mikor végeztem, nagy meglepetésre kaptam egy újabb munkát. Szokásos ronda, de legalább nem 200 kilós angol nő, aki valami távoli vasútállomásra megy. Király, gondolta az egyszeri magyar taxis. Dől a lé. Felvettem. Az ezt követő 40 percet egy energia vámpír, pszichopata, ön és közveszélyes, magában beszélő, alapvetően jóindulatú, de sík hülye társaságában töltöttem. Ha lenne neutralizálóm, olyan, amit a Men In Black-ben használtak, bevetettem volna magam ellen.

A folytatás sem volt sokkal fényesebb.

-Két műmájér feka, akik Snoop Dog-nak képzelik magukat. Az út leírása: az egyik lakásától indulunk, majd a másik gyerekét felvesszük egy iskolánál. A kiskorút leszállítjuk a (jogosan) elvált, szintén "afroeuropean" anyukához. Következő állomás egy kebabos, majd vissza a kiindulási ponthoz. Végig tilosban parkolok. Tőlük megszabadulni kb. olyan érzés volt, mint az óhazában befizetni az utolsó csekket a svájci frank hitelből.

-Volt egy reptéri fuvarom. Ez amúgy olyan, mint a Kossuth-díj. Csak az arra érdemesnek adják és csak tízévente. Kibaszott büszke is voltam magamra. Három utas, kevés csomag. Heathrow. Két arab srác, meg egy szőke csaj. Hmmm... Az egyik fazonnak volt magyar barátnője régebben (milyen meglepő) és beszélt magyarul pár szót. "Egy pohár bort kérek, köszönöm, hogy vagy" Mondtam neki, hogy mindent tud a csodálatos nyelvünkön, amire szüksége lehet egy komoly párkapcsolathoz. Problémamentes út volt, mindenki boldog volt a végén (főleg én).

-Aztán vissza a gettóba, ahol a nap hátra levő részében csak gyökerek, büdösek, bunkók és körözött bűnözők akadtak a horgomra. A pontot az i-re a sült krumpli szagú, szakadt picsa tette fel. Nem is akarok róla beszélni. Kikapcsoltam, hazajöttem blogolni. Ezt legalább élvezem!