2013. szeptember 27., péntek

Taxi blog, London, avagy ez a város sokszínű és sok szagú.

Nyolcadik fejezet, avagy az alacsony kerítés témája.
Ma mindössze két utasomról írnék, bár ők elég megrázkódtatás voltak egy egész évre. 

-Péntek reggel kilenc óra. Valami pubnál kell felvennem valakit. A pubos meló olyan, mint a Kinder tojás. Soha nem tudod előre mi van benne, de a vége mindig ugyan az: már megvolt, vagy nem tetszik.

Feka, súlyos arc, kb. ötven éves és takony részeg. Nagyjából úgy néz ki, mint aki egy Grandmaster Flash videoklipből lépett elő, a nyolcvanas évekből. Irgalmatlan mennyiségű fuksz, elegáns, valaha vasalt nadrág, csicsás ing, szőrmegalléros kabát, hozzá színben illő szőrme sapka, úgynevezett "repper kucsma". Ok, a réteges öltözködés itt alap, ezt adom, mivel az időjárás kissé szeszélyes, de  ragyogó napsütésben, huszonhat fokban az emberünk által viselt göncök kissé eltúlzottnak tűnnek... Az orrszőrén fehér színű anyagmaradványok, korrekt zöldszag járja körül és a kezében egy bontatlan sör. Mindegy, ez van, kell nekem ilyen elbaszott fazonokat pesztrálnom egész nap. Az én bajom. Még be se szállt, már mondja, hogy késésben van, az asszony meg fogja ölni ezért. Valamint ma van az anyja hetvenhetedik születésnapja, szóval szarban van. Mondom neki, hát haver, ha ma itt benned kár keletkezik, és ezt rám akarod kenni, azt azért gondold át. Elég sok CSI-t, meg Dr Csontot nézek. Meg amúgy péntek reggel kilenc van, vágod? Elviszem, fizet (kb. tíz perc alatt kivette a megmaradt húsz fontosát a tárcájából). Remélem, azért nem ásta el a családja, mert alapvetően jó forma. 
 
-Háry János reinkarnálódott és itt él Angliában. A csávót a legjobban úgy tudnám jellemezni, hogy hihetetlen. Komolyan mondom, még most is azt gondolom, hogy ez nem történt meg velem, csak egy szürreális álom volt. Pedig de! Hiába, a legnagyobb baromságokat maga az élet produkálja, ha kéred, ha nem. 

Szóval, kezdjük az elején. Még mielőtt beül a fazon a verdába, telefonon beszélünk. Kérdezi, hogy hallottam-e egy nagy üvöltést, mert pont most ütötte le a főbérlőjét. Na, gondoltam fasza, jól indul. Aztán megérkezik, beül. Izzad, mint egy példás Sunday Cooling-os. Rögtön kiderül az ok is. Az inge alatt egy komplett Superman jelmez van. Az a testre feszülős, műanyag fajta. Persze mint mindennek, ennek is oka van. Egy haverjához költözik, London leggázosabb környékére és a span öt éves gyerekét akarja meglepni. Éjfélkor... Na mindegy, ez nem kiugróan deviáns viselkedés itt, nem is foglalkoztam vele. Ahogy Pelikán elvtárs mondta Bacsó Péter, A Tanú című örök klasszikusában: akkor még nem sejtettem... 

Gyakran megesik, hogy egy hosszabb út során az ügyfelek elmesélik az életüket. Ez egy hosszú út volt, talán a leghosszabb egész életemben. Nem mondanám, hogy mindenre szó szerit emlékszem, ezért kivonatolom a lényeget.

Tizenkét éves koráig kórházban volt, többször meghalt, de túlélte. Aztán egy nagy ugrás következik a CV-ben. Hivatásos katona lett. Mélységi felderítő, ejtőernyős deszantos, kutató búvár, kommandós, bombakereső meg még a tököm tudja mi. Afganisztánban, Irakban, Afrikában, meg egy halom egzotikusnak hangzó helyen. Van olyan haverja, aki olyan titkokat tud, amit ha elmondana, élete végéig üldöznék "azok". Akart menni a légióba is, de azzal nem akarta felesleges izgalmakba keverni a családját (vagy észrevette, hogy kínomban másodpercenként nyomogatom a tempomatot, a cd játszót, az ülést állító szerkezetet, a klímát, az ablakot és minden más gombot, ami elérhető távolságban volt körülöttem). Ekkor jött a család, a legfontosabb "chapter" amikor azt gondoltam, hogy ez már a levezetés, irány a Coro. Hát nem. A végére odabaszott egy nagyot, mint Anthony Pappa fénykorában. A muksó papíron meleg! Az úgy történt, hogy, házasságot kötött egy Sri Lanka -i "másként gondolkodóval" kizárólag anyagi okokból. Kapott egy valag pénzt érte és az az üzleti terv, hogy az új munkahelyén, ha valaki "lebuzizza" akkor a gatyáját is lepereli róla. Mondjuk, ha bejön neki, akkor nagyot szakít, mert erre itt ugranak, mint Vizó a modern tánczenére. Mikor kiszállt azt éreztem, mint amikor a Saab-ot eladtam. Ha lett volna nálam pezsgő, a helyszínen felbontom. 

Ennyit ma, a következő részben pozitív gondolatok lesznek. Vagy nem. Ha igen, akkor Andrewboy és Hamvai PIG, Ákos remixével aláfestve. 

Világbéke!


1 megjegyzés: