2013. szeptember 16., hétfő

Taxi blog, London, avagy ez a város sokszínű és sok szagú.

Negyedik fejezet.

Újabb szombat éjszakai kalandok és néhány hétköznapi pillanat.

Rájöttem, hogy a taxizás nem sokban különbözik a diszkózástól. Mindkét szakmában péntek és szombat éjszaka lehet igazán pénzt keresni. A "közönség" összetétele itt is-ott is meglehetősen eklektikus. Mindenki részeg, vagy be van állva, mint a gerely (haladók esetében a kettő kombinációja is megfigyelhető) Viszont egy dolog miatt taxizni jobb, mint diszkózni: itt senki nem kér David Guetta-t, vagy "pörgős Coronitásat"

Néhány újabb gyöngyszem.

-Erősen ötvenes, jól öltözött angol faszi. A Crystal Palace szurkolók törzshelyénél, a piros-kékre festett "The Bulls Head" nevű intézménynél veszem fel, zárás után. Csórikám annyira oda van, hogy rendesen aggódtam érte. Biztos ismeritek azt az állapotot, amikor a részeg úgy gondolja, hogy tökéletesen tud beszélni, táncolni, énekelni, de rajta kívül ezt más nem érzékeli. Csak az volt tíz perc, amíg a saját lakcímét kiszedtem belőle, majd ezután még öt percig próbálta becsatolni a biztonsági övet. A két ülés közötti pohártartóba... Útközben végig folyt a taknya, le a szájáig és egyetlen szót ismételgetett: Addiscombe. Ebbe a városrészbe ment az egybitesre redukálódott törzsszurkoló.

-Egy éjszaka négyszer mentem ugyan ahhoz a házhoz. Mindig más néven rendeltek taxit (Parish, Chantal, ilyenek) Minden alkalommal más, de mindig feltűnően öltözött, fiatal lányok voltak az utasok, akik olyan helyekre mentek, ahol még nem jártak. Jellemzően kertvárosi nagy házakhoz. Útközben mindegyik beszélt valakivel telefonon. A témák minden esetben a "mit szeretnél csinálni, rövidesen ott vagyok, én is nagyon várom már" voltak. Megmondom őszintén, fingom sincs, hogy mivel foglalkozhatnak...

-Negyvenes évei végén járó, jamaicai fazon, aki dj volt régebben. Szerinte túl stresszes mindenki és az emberek sokat háborúznak, ami rossz. Szeretni kell egymást. A zene a lélek tápláléka. Ilyenek. Már bánom, hogy nem kértem el a számát, biztos sok hasonló ismerőse van...

-Fiatal, gyanús (az aggodalomra okot adó fajta) fekete srác, mindenféle cool kellékkel felszerelve, beillatozva. Mivel hosszabb volt az út, ezért elkezdtünk beszélgetni. Kiderült, hogy értelmes, jóravaló, főiskolás gyerek, csak túl sok videoklipet néz és hülye zenéket hallgat. Kellemesen csalódtam.

-Hajnal egykor költözködő pár, két gyerekkel. Az összes cuccuk kukás zsákokban. Ennek ellenére úgy viselkedtek, mintha kilenc fontért megvették volna a verdát. Ha nem lennék ilyen érzékeny lélek, akkor szívem szerint kibasztam volna őket a picsába útközben.

-Törzsutas csaj. Kb. 25 éves, (lehet, hogy kevesebb) maximum negyven kiló. Tipikus fiatal, bulizós forma. Extrák: orr piercing, piros haj, trendi farmer, kapucnis pulcsi (szigorúan fejre húzva) iPhone, iPad, iPod, PSP. Ezeket felváltva használja is, folyamatosan. Ez csak azért fontos, mert három gyereke van. Három fiú. A két nagyobbik, mint két tojás. Olyan öt éves formák. Meg is kérdeztem, hogy ikrek-e? Nem. 10 hónap van a két kis gengszter között. Érted. 10 hónap. Na mindegy. Viszont tök jól kezeli és neveli a mini bűnözőket és roppant értelmes is. Bírom.

-Karaoke Mick-kel nem találkoztam már egy hete. Kezdek aggódni...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése